WcvZ116cYOqlO_Jg9c2aVSHqXvhhj6ptAeeepEjvjMw

Maszat

Maszat

 

   Valamikor áprilisban lehetett. Apukám egy kalocsai cégben dolgozott, amikor elkezdett mesélni egy “farmról”. Főnöke lett egy diákfarmnak ami akkor kezdett egy állatkertté válni. Valamikor Húsvét után el is mentünk. Lenyűgözött az a hely, bárhova bemehettem, etethettem, simogathattam az állatokat. Aztán bementünk a nyulakhoz. Nem voltak ölhöz szoktatva, ha leguggoltam hogy megsimogassam az egyiket akkor az gyorsan elugrált. Apukám gyorsan megragadta az egyik kölyköt, és odaadta nekem. Soha nem láttam azelőtt nyulat, de egyből megkedveltem őket. A nyuszi elég hamar kiugrott a kezemből. Mentünk tovább. Végignéztük a többi részét a parknak. Tetszett, de a nyulakhoz visszamentem volna.

   Ezután legközelebb Május elsején mentünk oda. Ott sütöttünk húst ebédre így volt sok időm a nyulakra. A kisnyulak érdekeltek. Többet is felvettem de mind elkezdett karmolászni, mocorogni a kezembe így leraktam őket. Aztán észrevettem egy szürkét. Odamentem, felvettem. Nem mozdult csak az orrával szagolgatott. Pont akkor készülődtünk elmenni, nem volt túl sok időm. Elindultam ki a nyulak helyéről. Kiértem a napra. A nyúl még mindig jól elvolt. Visszavittem majd elmentünk.

   Következő alakalommal kihoztam, leraktam az egyik kinti asztalra. Boldogan futkározott és tűrte ha felakartam venni vagy elkezdtem simogatni. Szinte rögtön ő lett a legszelídebb nyuszi. Hamarosan elérkezett a megnyitó. Május 18-án a farm Vízimadárparkká vált. Akkora a nyuszim már nagy volt. Egész nap jöttek a látogatók a nyulakhoz, nekem pedig vigyáznom kellett rájuk. Az én nyulamat elővettem és hagytam hogy a vendégek simogassák. A nyúl békésen tűrte, nem látszott rajta hogy valami baja lenne. Gyakran kérdezték tőlem mi a neve? Így másnap elkezdtem az interneten nyúlneveket keresni. Nem találtam egyet se ami megtetszene így abba maradtam hogy a neve egyszerűen csak nyuszi. Ekkor láttam meg a Maszat nevet. Azonnal megtetszett.

   Ekkor már elkezdtem mondogatni a szüleimnek: Hazahozhatom? A válasz mindig nem volt, nem nagyon akartak háziállatot otthonra mert a testvérem és az anyukám allergiás. Mivel gondoltam lehet előbb utóbb megunom gondoltam nem erőlködök. Eljött a nyár én sokkal többet tudtam vele lenni, elkezdtem szerkeszteni a park honlapját így fel is raktam az állatot.

torpenyul_tortenet_04_maszat

   Vettem a nyúlnak egy pórázt, kikötöttem vele a lépcsőhöz, vittem neki vizet és egy kis eledelt. Beültem az irodába szerkesztettem a weboldalt majd ki mentem leültem mellé. A kikötés azért kellet mert ha kedve támadt futkározni akkor az kicsit visszatartotta hogy legyen időm kikötözni és utána menni. Egyik nap kicsit több füvet adtam neki. Legközelebb mikor láttam erős hasmenése volt. Gyorsan visszavittem a helyére, és megkérdeztem az egyik dolgozót. Az elég lehangolóan azt mondta nem fogja túlélni. Bár mondott pár gyógymódot mégis eléggé szomorú lettem, ő volt az egyetlen állat akit kicsit is magaménak tudhattam. Délután nagyon sokat sírtam. Másnap mikor mentem kutya baja volt. Ekkor kezdtek el napközisek járni a parkba, akik szintén hoztak ki nyulakat. de azok nem voltak olyanok mint a Maszat, így lassan mind elpusztult. Lassan már csak 4 darab kisnyúl maradt. De a Maszatnak semmi sem ártott.

   Lassan eljött július vége. Ilyenkor már mikor nem bírtam valamikor menni már volt hogy sírtam amiért nem láthattam a nyulamat. Így megkértem a szüleimet újra hogy hadd hozhassam haza. Érdekes módon nem ellenezték, így nyaralás után Augusztus 21-én hazahozhattam. Addig tömérdek oldalt olvastam és mindent megakartam tudni a nyulakról. Így magabiztosan hoztam el a nyulat. Minden rendben volt gyakran elvittem a játszótérre sétálni ahol a gyerekek boldogan jöttek oda megsimogatni.

   Augusztus 24-én volt a születésnapom. A ketrece a teraszunk alatti pincében volt, az ajtajáról le voltak törve a pántok, és még nem csináltattunk új ajtót így estére csak behajtottuk. Augusztus 26-án reggel kihoztam a konyhába és ott játszottam egy kicsit vele, majd visszavittem a helyére olyan 10 óra körül. egyedül voltunk otthon a testvéremmel, olyan dél körül jött anyukám hogy ebédeljünk, mikor kimentünk a konyhába elkezdtünk készülődni az ebédhez amikor én kinéztem az ablakon. Megláttam a szomszéd tacskóját a szájában a nyulammal. Elkezdtem kiabálni majd lassan leültem a padlóra. A tesóm kiment, elkergette a kutyát, majd a nyulamat visszarakta a ketrecébe. Nem bírtam már ebédelni.

   Egész délután sírtam. Másnap filmeket nézve próbáltam elfelejteni. Nem hittem el, hogy meghalt, hisz eddig nem volt semmi baja, az összes többi kihozott nyúl elpusztult de a Maszatnak semmi nem ártott. 28-án újra elmentem a parkba, azzal a céllal hogy új nyulat válasszak. De nem bírtam, egyik nyúl sem volt olyan szelíd és olyan hálás mint a Maszat. Bármerre mentem a parkban eszembe jutott hogy mit csináltam ott a nyuszimmal. Végig sírtam. A Maszat volt az első igazi háziállatom. Napokig olvastam csak azért hogy ő boldog legyen itt. Aztán mikor hazahoztam sikerült megszoktatni a környezetet vele, minden jó volt utána meg egy láncról kiszökött tacskó miatt kell elmennie.

   Már három napja hogy nincs velem de a takarómon, a pulcsimon még látom a szőrszálait, még érzem a szagát. Akarok új nyuszit de mindig Maszat jut róluk az eszembe és hogy ő mennyire szelíd volt rögtön.

http://vizimadarpark.hu

 

 

Az oldalak bármilyen tartalmi elemének felhasználásához a szerző előzetes írásos engedélye szükséges! ©2008