WcvZ116cYOqlO_Jg9c2aVSHqXvhhj6ptAeeepEjvjMw

A csintalan nyuszi

A csintalan nyuszi

 

   Egyszer a barátnőm arról áradozott, hogy milyen jó, mert ő kapott 2 kis tengerimalackát. Sokáig bennem is az élt, hogy szeretnék én is kis barátokat. Először malackákat akartam. Mint később kiderült, anyukám titkos terve az volt, hogy az alig 2 hétre lévő Karácsonyra kapom meg. Mivel halacskáim is vannak, akiknek elromlott a vízszűrőjük, anya azzal csalt be az üzletbe, hogy víztisztítót néz. Persze, esze ágában sem volt olyat keresni, csak kellett egy jó indok, hogy miért megyünk be. :-) Mondják – az alma nem esik messze a fájától – és milyen igaz, mert nekem is szándékomban állt anyukámat meggyőzni egy kis kedvenc létfontosságáról a házban. Ezért megadtam anyának amit akart(am). Odacsaltam ahhoz a ketrechez, ahol a tengerimalackák voltak. Csakhogy, ezek az apró kucik egy ketrecben voltak a törpenyulakkal, és látva kis hancúrozó, szaladgáló csöppségeket, egyből beléjük szerettem, és eldöntöttem:

– Anya, nekem mégsem tengerimalac kell, merthogy én törpenyulat szeretnék!

   Gondolom, milyen lehetett ezt hallania. Na most jól megcsavartam a sztorit :-) Végül is, december 24-én kaptam meg hőn áhított állatkámat. Amikor anya hazaért, hozott egy dobozt, – természetesen benne a nyúllal – nem is sejtettem mi lehet benne, hisz sok dobozt hoz haza, minduntalan papírokkal. A nővéremmel odaszaladtunk. Ekkor anya mondta, hogy had nyissam ki én.

   Mikor kinyitottam a dobozt, az az apró kis élőlény egyenesen rám nézett. Hatalmas, fekete szemei csak úgy csillogtak a lámpa fényében. Picurka, törékeny teste remegett – gondolom, ijesztő lehetett neki az új környezet – ekkor a nővéremmel amilyen gyorsan csak lehetett, összeszereltük a ketrecet- és beleraktuk (fiú, 3 hónapos) nyuszimat.

– És mi lesz a neve?- kérdezte anyukám. Kevés gondolkodás után bejelentettem:

– Teodor. – erre tisztán emlékszem. Igaz, Teofil napján kaptam, de a Teodor jobban illett rá.

   Az első napok voltak a legizgibbek. Ismerkedés az új családtaggal, a ház többi tagjának bemutatása, a nyúl kiismerése, és számtalan könyv, és oldal elolvasása. Februárban mentem sítáborba, hogy szegény pöttöm pajtásomról gondoskodjak, rábíztam testvéreimre, és anyukámra. (Ekkor viccből írtam egy szörnyen hosszú listát, rajta a gondozással, a mérgező ételekkel, a legközelebbi állatorvos nyitva tartásával stb. Bár a “viccemet” később halálosan komolyan gondoltam.)

   Még mindig tisztán virít, amikor először ugrott fel az ágyamra, és bár, akkor lejönni nem tudott, azzal hogy megbízott bennem, lesegítettem. Odaguggoltam az ágy mellé, ő rámászott a combomra, és leeresztettem. Majd egyre alacsonyabbra raktam a combom, míg ma már a segítségem nélkül ugrál le.

   Bár most az “élénk” korszakát éli, és nagyon csintalan, ravasz, agyafúrt, fifikás, szellemes (a maga módján) ezeket mindig valamennyi szeretetre méltó módon teszi. Nagyon szeretem őt, és érzem, hogy ő is kötődik hozzám. Sokszor készítek neki “játszóteret” régi, összecsavart pokrócból; Ez egy cső, amin keresztül randalírozhat, néhány párnából; ezek az ő kuckói, és egyéb apróságokat. És akkor önfeledten játszik, rohangál, csúszik, mászik, pörög, és még egyszer egy félszaltót is lenyomott. :-)

   Már több mint 3 hónapja vagyunk együtt, és eddig semmi, megbocsáthatatlan, szörnyűségeket nem csinált. Aranyos, csöppnyi testével sokszor hozzám bújik, és akkor együtt alszunk. Fejét belefúrja a párnámba, majd elfordítja testét, és az oldalára fordulva az igazak álmát alussza. Bámulatos, mennyi örömteli pillanatot tud okozni ez a kis szőrgombolyag, és tudom, jobb döntést hoztam azzal, hogy törpenyulat, s nem egy tengerimalacot választottam.

   Imádlak Teodor! Remélem, sokáig együtt leszünk! :-)

Az oldalak bármilyen tartalmi elemének felhasználásához a szerző előzetes írásos engedélye szükséges! ©2008